A léghűtő egy hőcserélő, amely levegőt használ a forró folyadékok hűtésére. A csőben lévő forró folyadék áthalad a cső falán és bordáján, hogy megállítsa a hőcserét a csövön kívüli levegővel, és a felhasznált levegőt általában ventilátor szállítja. A léghűtők hűtésre vagy kondenzációra használhatók, széles körben használják: olajfinomításban, petrolkémiai torony gőzkondenzációjában.
A visszatérő olaj és a toronyfenék olajának hűtése; Különféle reakciótermékek hűtése; A keringő gáz hűtése és az erőművi turbina kipufogógázának kondenzációja. Üzemi nyomás 69 mpa-ig. Az energiafogyasztás, a zaj és a levegő mennyisége azonban nagy, a hűtőhatást pedig nagyban befolyásolja az éghajlatváltozás. A léghűtő főként csőkötegből, ventilátorból és keretből áll, 3 részből áll.
A köteg egy hőátadó csőből, egy csődobozból, egy oldalsó gerendából és egy kereszttartóból stb. áll. Három alapvető módon lehet elhelyezni: vízszintes, függőleges és ferde tetejű (hering típusú). Ezek közül a vízszintes elrendezés nagy hőátadó területtel, átlagos levegőeloszlással és jó hőátadó hatással rendelkezik. A ferde tetejű elrendezés esetén a ventilátor a remeteház középső terében van, a levegő mennyisége kicsi, a szerkezet kompakt.
Az alacsony hőátbocsátási tényező levegőoldali hatásának ellensúlyozására általában a fénycső külső falán lévő bordás csövet alkalmazzák. Hőátadó csőként a bordás cső kiterjesztheti a hőátadó területet. A bordás csövek rétegesen vannak elrendezve, és a két vége hegesztéssel vagy tágítással kapcsolódik a csődobozhoz. Általában 3-8 csősor van. A csőköteg sorozat mérete 12 méterig, a cső külső átmérője általában 25 mm és 38 mm, a borda magassága általában 12-15 mm, a csőköteg szélessége pedig 100-3000 mm.
